Partifecske
(Riparia riparia)

Elterjedés

A partifecske költőterülete felöleli csaknem egész Európát. Ázsiában a délkeleti trópusi területek kivételével mindenhol honos, és fészkel Hokkaido szigetén is. Észak Afrikában főleg a Nílus mentén költ. Észak-Amerikában is általánosan elterjedt.

Élőhely

Folyók, tavak és tengerpartok mentén mindenhol megtelepszik, ahol fészkelésre alkalmas partfalakat talál. Főleg a síkvidéki területek madara, de a folyóvölgyekben magasabb térszintekig is felhatol. A vizektől távol történt megtelepedését az ember segítette elő elsősorban a felszíni bányászattal (homok-, tőzeg-, agyagbányák és egyéb anyagnyerő helyek).

Fészkelés

Tipikus telepesen fészkelő madárfaj, de ritkán magányos fészkelőpárok is akadnak. Előnyben részesíti a magas, függőleges partfalakat, de ezek hiányában 30-40 cm-es kis partfalakat is elfoglal. A költőüreg kiásását a telepre történő megérkezés után a hím kezdi el, majd a párbaállás után a tojóval együtt fejezi be. A 40-120 cm hosszú üreget 5-14 nap alatt készítik el. Legbelsejét növényi részekkel és tollakkal bélelik.

Évente rendszerint csak egyszer költ, de a korán visszaérkező párok egy része második költésbe is kezdhet. Az első költések fészekalja már májusban is teljes lehet, de a későn visszaérkező pároknál csak június-júliusban kezdődik a tojásrakás. A tojások száma 4-6. A kotlási idő 13-14 nap, a fiókák 18-20 nap elteltével repülnek ki.

Táplálkozás

Kisméretű rovarokkal, főleg levéltetvekkel, a hangyák szárnyas alakjaival, legyekkel és árvaszúnyogokkal táplálkozik. A Tiszán a tiszavirágzás időszakában 7-8 cm hosszú kérészeket is zsákmányol. A vizektől távol, mezőgazdasági területeken is gyakran vadászik. Táplálkozásában a vizek közelségének inkább a hűvös, táplálékszegény időszakokban van jelentősége.

Vonulás

Tavasszal az első csapatai április közepén érkeznek vissza, de a vonulás csúcspontja a hónap végén, május elején van. A teljes állomány csak június elejéig foglalja el a fészkelőhelyeket. Őszi gyülekezése már július közepén megkezdődik. A hazai fészkelők zöme augusztus végén, szeptember elején hagyja el térségünket. Átvonuló csapatokkal szeptember végéig, október elejéig találkozhatunk.

A hazai állomány egy része Olaszország és Málta érintésével hagyja el Európát, de a fő vonulási útvonal a Földközi-tenger keleti medencéjének térségében van. A telet a Szaharától délre eső területeken töltik.

Állománynagyság

Hazánkban általánosan elterjedt madárfaj, de a fészkelésre alkalmas partfalak hiánya nagy területeken nem teszi lehetővé megtelepedését. Legnagyobb fészektelepei a Felső-Tisza szakadópartjaiban találhatók. Hazai állománya 40-165 000 pár között váltakozott az elmúlt évtizedben. Állománya a nagy éves ingadozások ellenére is stabilnak mondható.

Természetvédelmi státusz

A partifecske védett madárfaj. Természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

Védelmi lehetőségek

A folyók partfalaiban fészkelő állomány esetében a partvédelmi munkák során figyelemmel kell lenni arra, hogy megfelelő számú és nagyságú szakadópart maradjon vissza a fecskék számára. A telepek közelében fészkelési időszakban mellőzni kell a horgászatot és az egyéb zavaró tevékenységeket.

A homokbányák esetében a fecskék által elfoglalt partfalszakaszoknál augusztus végéig szüneteltetni kell a kitermelést. Ősszel vagy a tél folyamán célszerű lebányászni a régi üregekkel teli partfalakat, hogy a fecskék a tavaszi visszaérkezéskor friss partfalakat találjanak. Déli kitettségű partfalak kialakításával a fecskék célirányosan telepíthetők, így sikerrel távol tarthatók a költési időszakban intenzív lebányászásra betervezett területrészektől. A kisebb partfalakat a fecskék visszaérkezése előtti hetekben célszerű megtisztítani a növényzettől, és a leomlott részek helyébe függőleges szakaszokat kell kialakítani.