Madárgyűrűzés

A madarak vonulása évezredek óta megragadja az emberek képzeletét. Miért vonulnak a madarak, merre mennek, hol vannak a telelőhelyeik, mi alapján tájékozódnak és még számos egyéb kérdésre keressük a választ. A madárgyűrűzés mint kutatási módszer elsősorban a madárvonulás sajátosságait vizsgálja, de más összefüggések megértésében és tisztázásában is jelentős szerepet játszik.

A legfontosabb kérdések:

• Milyen az egyes fajok vonulási stratégiája és vonulási dinamikája?
• Merre vannak a vonulási útvonalak és a telelőhelyek?
• Milyen a vonulás időzítése fajonként és azon belül ivar- és korcsoportonként?
• Az egyes fajok milyen területeket részesítenek előnyben a vonulásuk során?
• Milyen a fészkelő- és pihenőhelyekhez való hűség?
• Hogyan befolyásolják az időjárási tényezők a madárvonulást?
• A fészkelőpárok kapcsolata mennyi időre szól?
• Mennyi ideig élnek a madarak?

Sumonyi Madárvonulás-kutató Állomás

A kutatóállomás 1981 óta működik a sumonyi halastavak mellett. A gyűrűzések során jegyzőkönyvben rögzítjük a madarak jellemző adatait, melyek később az MME Madárgyűrűzési Központjának számítógépes archívumába kerülnek. A függönyhálós befogások elsősorban az énekesmadarak vonulásával kapcsolatban szolgáltatnak adatokat, míg a nagyobb testű fajok állományváltozásainak nyomon követéséhez a halastavakon naponta elvégzett távcsöves madárszámlálások nyújtanak segítséget.

A táborozások során a szakmai munkát a madár- és természetvédelem iránt érdeklődő általános és középiskolai diákok, főiskolai és egyetemi hallgatók segítik. Tanulmányi időszakban elsősorban dolgozók vállalnak feladatokat, akik legtöbbször a szakmai munkával nem összefüggő munkahelyeken keresik kenyerüket. Az irányítást az ügy iránt elkötelezett és tapasztalt „öregmadarászok” végzik.

Az állomás olyan regionális központként működik, ahol az ország különböző területein élő fiataloknak lehetőségük nyílik a tudományos madártani munkában való részvételre, szakmai tudásuk megalapozására. Az idősebbek számára pedig a kikapcsolódás, a felüdülés és a regenerálódás lehetőségét jelenti a mindennapi forgatagok után.

A kutatóállomás elhelyezkedése

A sumonyi halastórendszer Pécstől délnyugatra, attól légvonalban 30 km-re található. Földrajzilag a Drávamenti-síkság középtájon a Fekete-víz síkja kistájhoz tartozik. Az Ormánság peremén, a Szentlőrinc-Sellye közötti közlekedési úttól északra helyezkedik el. Közúton és vonaton egyaránt jól megközelíthető. A kb. 230 hektár összterületű tavak Baranya megye legnagyobb állóvízrendszerét alkotják, kiterjedt nádasokkal, gyékényesekkel, környezetükben mozaikos elrendezésű erdő- és mezőgazdasági területekkel. A kutatóállomást a tórendszer ÉK-i peremén, a Bükkösdi-víz (Okor-csatorna) mellett építettük ki. Ez a patak az abaligeti barlangból ered, s viszonylag tiszta vízzel táplálja a tavakat.

A kutatóállomás bemutatása

Az állomás egy olyan beerdősödött gyep északi végében fekszik, melyet egykoron szintén halastónak alakítottak ki. Vízzel való feltöltése azonban sohasem valósult meg. Az egész terület mélyfekvésű, melynek déli fele az év nagyobb részében vízzel borított. Itt rekettyés-nádas uralkodik. Az északi, kissé magasabb fekvésű részen bogyótermő cserjékkel vegyes, zárt bokorfüzes a jellemző növénytársulás.

A bázis alig 1500 m2-es helyet foglal el. Az 50 m2-es, fűthető kutatóház mellett (8 férőhely) a táborozók elszállásolására egy 30 m2-es faház is rendelkezésre áll (10 férőhely). A nyári táborozást egy 50 m2-es fedett gyűrűzőhely és egy 50 m2-es fedett konyha segíti. A tisztálkodás erre a célra kialakított zuhanyozóban történik, ahonnan a mosdóvíz közvetlenül a szennyvízaknába jut. A tábor tartozéka még a tűzifa raktározására szolgáló kis faház, a WC, a kiépített tűzrakóhely, két madáretető rendszer madáritatóval és a mosdóvizet biztosító fúrt kút.

A tábor képekben

A kutatóállomás működése

A madarak befogása és jelölése a tavaszi és őszi vonulási időszakban folyamatosan, télen pedig a hétvégi napokon történik, egymásra épülő táborozások keretében. A folyamatosan működő táborokban a résztvevők heti turnusokban váltják egymást. A részvételi létszám limitált. A nyári csoportokban (július - szeptember közepe) 15-20 fő, a többi időszakban max. 8 fő táboroztatását tudjuk biztosítani. A részvétel alsó korhatára 13 év, ennél fiatalabbak csak szülői felügyelet mellett vehetnek részt a munkában.

A táborok időpontja

Tavaszi tábor: március - április
Nyár-őszi tábor: július vége - november
Téli hétvégi táborok: december - február
(További információk)

Hálóállások

A finom függönyhálókat mindig ugyanazokon a helyeken, a halastó nádasában és a Bükkösdi-víz melletti bokrosban feszítjük ki. A hálók 12m hosszúak és 2,5m magasak. A nádas kiépített állásaiban (dupla pallósorok) négy helyen 18 db, a bokros részen 3 sorban és 2 kisebb, jó madármozgású szakaszon 32 db háló alkotja a csapdarendszert. A hálóállások jobb megközelíthetősége és az ellenőrzések gyors elvégzése érdekében a nádasban összesen 150 m hosszú pallóutat építettünk ki. A bokrosban való közlekedést kaviccsal borított keskeny ösvények, valamint egy 90 m hosszú pallóút segíti.

A hálóállások képekben

Gyűrűzés

A vonulási időszakban működő táborokban a hálók ellenőrzése napkeltétől napnyugtáig tart. Az erre kijelölt munkacsoportok a rájuk bízott hálókból minden órában kiszedik a madarakat. Ha az időjárási helyzet megkívánja (nagy meleg, szemerkélő eső), akkor az ellenőrzéseket sűrítjük. Viharos szélben, tartós esőben a madarak befogása szünetel. Ilyenkor összehúzzuk a hálókat.

A téli hétvégi táborokban félóránként vagy még gyakrabban végezzük az ellenőrzéseket annak ellenére, hogy ebben az időszakban mindössze 6 db hálóval dolgozunk. A kutatóházból rálátás nyílik a hálóhelyekre, s az éppen befogott madarak száma, s az aktuális időjárási helyzet dönti el az ellenőrzések sűrűségét.

A hálóból kiszedett madarakat vászonzacskóban tárolva visszük a gyűrűzőhelyre. A zacskókban helyezzük el a hálók számát jelző papírcetliket is. A gyűrűző feladata a madarak gyors és szakszerű meghatározása, gyűrűzése és biometriai adataik felvétele. Az adatok jegyzőkönyvbe kerülése után a madarakat szabadon bocsátjuk.

Az egyedi sorszámmal ellátott finom alumíniumgyűrű egy életre szóló jelölést biztosít a madaraknak. Szakszerűen felhelyezve sérülést nem okoz, a gyűrűzött példányok hamar megszokják. A madarak lábméretétől függően különböző gyűrűtípusokat használunk.

A meggyűrűzött madarakat életük folyamán más gyűrűző állomásokon, a fészkelő-, pihenő- és telelőhelyeken működő alkalmi táborokban is befoghatják. Gyakori a gyűrűzés helyén történő visszafogásuk is a következő években. Sajnos nem ritka a különböző okok miatt elpusztultan (közlekedés, vadászat, stb.) kézre került madarak száma sem. A központi archívumban a leolvasott gyűrűszámok alapján azonosítjuk a madarak származási helyét, s a jelölés során jegyzőkönyvezett adatokat összevetjük a megkerülési adatokkal. Így jutunk az egyes fajok vonulási sajátosságaival kapcsolatban értékes információkhoz.

Eredmények

A kutatóállomás eddigi eredményei azt bizonyítják, hogy a sumonyi halastórendszer nemcsak fontos fészkelőhelye a nádi és bokorlakó madárfajoknak, hanem jelentős vonulási centrum is egyben. A füsti fecskék egyik tradicionális gyülekezési pontja, a réceféléknek pedig telelőhelyül is szolgál. (A részletes adatokat lásd külön menüpontokban).